Hogyan tudod megállapítani, hogy milyen szintű önismerettel rendelkezel vagy mennyire élsz tudatosan?
Első blikkre az lenne a válaszom, hogy sehogyan, hiszen már ennek a meghatározása is feltételez egy bizonyos mértékű önismereti szintet.
Ám ha mélyebben megvizsgáljuk ezt a kérdést, azért mégiscsak van rá válasz, ami az önismereti munka során mutatkozik meg.
Lássuk csak, milyen jelei vannak annak, ha valaki még az önismereti folyamata elején jár.
Korábban gyakran találkoztam olyan személyekkel, akik más életet akartak élni, és nagy elvárásaik voltak magukkal szemben ennek okán, ám, amikor megkérdeztem, hogy pontosan mi az, amit szeretnének, nehezen, vagy egyáltalán nem tudták megfogalmazni.
Csupán azt látták, mit nem akarnak, ám hogy helyette mire vágynak, az nem volt egyértelmű számukra.
Ez tehát az első számú jel: Azon van a fókusz, mit nem akarnak, nem pedig azon, hogy mit igen.
A második arra utaló jel, hogy valaki kezdő önismerettel bír, az az érzései megfogalmazásának nehézsége. Az önmunka során ugyanis leginkább érzésekkel dolgozunk, és ha valakinek kihívást jelent megfogalmazni, milyen érzés számára egy-egy helyzet, akkor a tudatos és felelősségteljes cselekvés még fejlesztésre vár.
A harmadik jel az, amikor nehezen tud valaki pontos és határozott választ adni a témájával kapcsolatosan felmerülő kérdésekre. Ebben mindig nagy segítségünkre szolgál az intuitív képességünk, ám ha ennek valamilyen akadálya van – pl. valaki nagyon “kontrolos” -, akkor a kommunikáció, a rálátás és felismerés nehezen, később, vagy kezdetben egyáltalán nem érkezik meg.
A legfontosabb iránytű az önismereti szintünk meghatározásához tehát a vágyaink, céljaink egyértelmű meghatározása, érzelmeink megfogalmazásának képessége, valamint az intuíciónk jelenléte és mértéke az önmunka során.
Ha pedig onnan közelítjük meg a témát, hogy honnan ismerhető fel a tudatosan élő, cselekvő, felelősségteljes – azaz haladó vagy mesteri – önismerettel rendelkező személy, akkor én a következőképpen jellemezném:
Kedves, alázatos, kitartó, aki tudatosan kerüli a drámákat, képes megfogalmazni az érzéseit – azaz nem minősíti “jól/rosszul vagyok”, hanem pontosan meghatározza őket-, képes ráhangolódni a kérdésekre az önismereti munka során, és használja az intuitív képességét a benne lévő válaszok felismeréséhez.
Képes meghatározni, a vágyait, céljait, és mindvégig ezekre tud fókuszálni, még ha esetenként ki is billen a lelki/érzelmi egyensúlyából.
Ám semmivel sem több vagy jobb valaki, ha már ezen a síkon mozog, mert ez a feltételezés csupán fizikai valóságunk duális mivoltából fakadó tévhit!
Amit tehát a legfontosabb, hogy tudj; nem baj, ha még kezdőnek számítasz a tudatos önismereti utadon, mert mindenki elkezdte valahol, valamikor, és sokkal fontosabbnak tartom az eredmény és siker szempontjából, hogy tudatában legyünk annak, hol tartunk, mint elhitetni magunkkal, hogy már mindent tudunk!
Hogy ez önismeret kérdése-e?
Vélhetően igen. Ám ezért vannak a különböző önismereti módszerek, meditációk, hogy segítséget és útmutatást adjanak nekünk. Aztán ha már pályára álltunk, indulhat a felfedező, kalandos utunk önmagunk megismerése felé!
Hogy ezeknek az önismereti utaknak milyen formái és fokozatai vannak, a legközelebbi írásomban fogom kifejteni!
Addig is csodás és izgalmas kalandozást kívánok neked, és ha további kérdésed merülne fel, bátran írj nekem az info@kisshenriett.com oldalra!