Vannak emberek, akik mások kárára ragyognak. Akiknek a csillogása mellett csak az árnyék jut. Akik a sikereikkel nem emelnek másokat, hanem elnyomnak. Nem motiválnak, hanem eltávolodásra késztetnek. Akik mellett nem láthatóvá, hanem jelentéktelenné válnak azok, akik körülöttük vannak.Nem motiválnak, hanem eltávolodásra késztetnek. Akik mellett nem láthatóvá, hanem jelentéktelenné válnak azok, akik körülöttük vannak.
Így tudom leginkább leírni azt, amikor egy – valamiben – sikeres embernek nem célja, hogy a környezetében mások is azok legyenek. Mert olyan erős benne a versengés, hogy mindenáron felül akar emelkedni, és demonstrálni akarja önnön szépségét és/vagy nagyszerűségét.
Számára nem létezik egyenrangú kapcsolat, körülötte csak azokat viseli el, akik ragyogtatják őt. Akik dicséretekkel, elismerésekkel éltetik a fényét. A figyelmesség, a támogatás egyoldalú az emberi kapcsolataikban, amelyek nagyrészt felszínesek és alá-,fölé rendeltek.
Az ilyen emberek nagyságukat tehát úgy tartják fenn, hogy közben nem figyelnek másokra.
Persze ügyesen – megtévesztésként – fenntartanak egy-két kölcsönös szimpátián alapuló kapcsolatot, de ez csak a látszat.
Gyakran láthatunk ilyet. Már gyerekkorunkban, pl. az iskolában, később a munkahelyen vagy más közösségekben.
Ismerek ilyen embereket. Többet is. Személyesen.
És ösztönösen kerülöm őket, mert elszívják a fényemet. Nem tölteni akarnak, hanem lemeríteni. Nem adni, hanem elvenni. Az önbizalmamat. Az önbecsülésemet.
Az alárendeltségből, a kisebbrendűségi érzéséből táplálkoznak, amitől a közelébe kerülő emberek ‘össze mennek’. Kicsik lesznek. Jelentéktelenek. Hozzájuk képest.
Ezért inkább azokhoz kapcsolódom, akik mellett az én fényem is jobban ragyog, mert a kettőnkké összeadódik. Mert mindketten arra törekszünk, hogy megosszuk, így a hozzánk kapcsolódó emberek fénye is csillogóbb lesz.
Hogy mindez hogyan zajlik a valóságban?
Aki mások fényét veszi el, hogy jobban tündököljön, olyan ember, aki mellett kevésnek, kicsinek és jelentéktelennek érzed magad. Aki mellett megváltozik a viselkedésed, és nem tudsz önmagad lenni. És valóban nem, mert amikor önmagad vagy, te is tündökölsz, amit az ő társaságában nem tehetsz meg.
Aki viszont megosztja másokkal a fényét, annak jól esik a társaságában lenni. Feltöltődsz mellette, mert kedves, érdeklődő és figyelmes veled. Többnek, jobbnak érzed magad mellette. Ő az, akivel a szereteten át tudsz kapcsolódni, ezért egyenrangúnak érzed vele magadat. Önmagad vagy mellette.
A másik típus csak a saját érdekei mentén kapcsolódik, aminek célja, hogy tápláld a fényét.
Azzal, hogy neki adod a tiédet.
Ezért fontos meglátnod, kinek van valódi, tiszta fénye, ami másokét is erősebbé teszi, és kinek hamis, mert másokéból táplálkozik, hiszen pont ezért nem jut mellette fény neked, csupán az árnyék.
Önismereti kulcsszavak: én-határok, önszeretet, önbizalom, önbecsülés, önértékelés, kapcsolódás, kedvesség, alázat, önazonosság.
Kapcsolódó kifejezések: Önmaga árnyéka. Az árnyékában élni. Emelve szeretni.
https://kisshenriett.com/elerhetosegek/
