Szeretem meglátni mindenben a lehetőséget!
Annyi, de annyi van az életemben!
Lássuk csak, miért is?
Például: az emberek többsége nagyon szereti minősíteni a másikat, sőt; előszeretettel szeret megítélni másokat, így rendkívül sokat elárul ezzel magáról.
Hogy miért is? Nos: ha abból indulunk ki, hogy ami bennem van, az nyílvánul meg az életemben események formájában, akkor, ha ítéletet mondok valakiről, valójában önmagamról nyilatkozom.
Nekem ez rengeteget segített az elmúlt években! Belül úgy, hogy ha észrevettem, hogy valakinek nem szimpatikus a viselkedése, vagy egyszerűen csupán a lénye, akkor megnéztem: mit mutat nekem ez az ember? Vagy ez a helyzet? Mi van bennem, ami így köszön vissza a külvilágból?
Hát nagyon hatékony, és eredményes módszer, el kell ismernem!
Mivel nincs glória a fejem felett, és Teréz anya nyomdokaiba sem kívánok lépni ( egyenlőre!), csupán annyiban különbözöm egyes emberektől, hogy egyre kevésbé érint meg pl. mások rosszindulata. Különösen azoké, akik nem ismernek, szinte semmit sem tudnak rólam. Mert az eleve hiteltelen. Szerencsére nem sok ilyenről tudok, de ha több is van, már nem érint meg. Hogy miért?
Mert az nem rólam szól! Ezek olyan emberi játszmák „termékei”, melyekbe én már nem megyek bele…
Egy nagyon kedves barátnőm szokta volt mondani: „ha felismered a játszmát, ne lépj be a sakktáblára”!
És milyen igaza van!
Ha valaminek nem adok energiát, az elsorvad… Univerzális törvény, hogy ahol a fókusz, ott az energia!
Ezzel pedig tökéletesen egyetértek. Egyszerűen azért, mert nap mint nap tapasztalom a működését!
Nagyon gyorsan fel lehet ismerni, ha valaki be akar vonni egy játszmába, aminek elsősorban az energiaszerzés a célja. Ezek persze nagyrészt öntudatlan működések, de a munkám során gyakran találkozom ilyennel, és örülök, hogy képes vagyok ellenállni ezeknek a provokációknak.
Szóval azok az emberek, akik gyűlölködnek, rágalmaznak, bírálnak vagy ítélkeznek valakiről, valójában önmagukat fedik fel a környezetük számára. Mint azt korábban is megjegyeztem: önmagukról nyilatkoznak. Aki írigy, vagy féltékeny, az önmaga hiányosságait vetíti ki arra a személyre, akire írigy vagy féltékeny. Hiszen ha én jóban vagyok önmagammal, szeretem önmagam, másokat is képes vagyok elismerni, ha jobbak, szebbek nálam! Ha viszont nincs meg a belső lelki egyensúly/ béke, akkor bizony életre kelnek ezek az érzések, ami persze igen gyötrelmes állapot!
Úgyhogy érdemes figyelni önmagunkat, a megnyílvánulásainkat, mert kiváló ÖNISMERETI FORRÁS!
Fókusz tehát befelé, és indulhat az önmeló!
