Nagyon szerettem a beszélgetéseket…Akkor éreztem először, hogy biztonságban fedezhetem fel önmagam. A félelmeimmel sokkal könnyebben tudtam szembenézni, hisz tudtam: nem vagyok egyedül!
Nóra rengeteget segített nekem abban, hogy hétről hétre egyre mélyebb témákat tudjunk érinteni, illetve képessé váltam arra, hogy bele merjek állni azokba a helyzetekbe, amit az élet tartogatott számomra.
Úgy két hónap múlva elmeséltem neki, milyen módon váltam képessé arra, hogy a tudatalattimmal „társalogjak”.:))
Emlékszem, ahogyan rám mosolygott, és azt mondta: „Henim, ez csodálatos! Ezt hívják önhipnózisnak, amit te intuitív módon elkezdtél alkalmazni! Gratulálok Neked!”
Annyira megkönnyebbültem, emlékszem, mennyire boldog voltam, hogy ezt elmondhattam neki! Addig ugyanis fogalmam sem volt, hogy erről milyen véleménnyel van, és kicsit tartottam tőle, hogy furának tartja majd.
Ez persze csak az én önbizalom hiányomból fakadt, ami akkoriban igencsak jellemző volt rám.
Viszont kezdtem egyre jobban lenni! Egyre több lelki erőm lett, egyre határozottabbá váltam, és kezdtem egyre inkább önmagam lenni! Nem mondom, hogy könnyű volt, hiszen gyermekkori traumákból akadt bőven, de hónapról hónapra szisztematikusan haladtunk előre, és már tele voltam tervekkel! Újra éreztem, hogy élek! A fájdalom egyre kevésbé tudott fogságban tartani, amit elsősorban a lelkem gyógyulásának köszönhetek.
Életemben először dolgoztam magamon folyamatosan, következetesen, aminek meg is lett az eredménye: saját vállalkozásba kezdtem!
Az új életszakaszom tehát elindult…
