A második rehabilitációs időszak több szempontból is más volt számomra.
Először is bejártam minden nap a kezelésekre, így nem kellett bent aludnom. Szóval a családommal lehettem, a saját otthonomban.
Másodszor pedig ez egy 6 hetes kúra volt, így jóval hosszabb ideig kaptam a kezelést, mint Hévízen. Nem volt lelkiismeret furdalásom a gyerekeim miatt, hiszen kora du. már készen is voltam, így mindenre volt időm!
Persze nem voltam valami fürge, hiszen fájdalmaim voltak, de a tudat, hogy a mindennapi teendőimet el tudom látni, hatalmas erőt adott!
Aztán összeismerkedtem egy nagyon kedves gyógytornász hölggyel, akit ajánlottak nekem, s mint kiderült, ismertük egymást!
Szóval egyéni foglalkozás keretében megkezdődött a gyógytornás „terápia”, ami közel 3 évig tartott…
Mellette megismertem-szintén ajánlás kapcsán- egy thai masszőrt is, aki rendkívül profi volt a szakmájában, így egy hosszab egyéni konzultáció után döntöttem: belevágok!
Figyelitek? Az önismeretnek ebben a fázisában már nem voltam egyedül!
Két olyan személy/szakember is a segítségemre volt, akik a fizikai kezelés mellett a lelki állapotommal is foglalkoztak!
Ez óriási lépés volt számomra akkor, hiszen először éreztem úgy: van segítségem a lelki problémáim orvoslásában is!
Ez pedig újabb lelkesedéssel töltött el, hiszen tudtam, hogy sokkal könnyebben haladok majd az önismereti utamon. És ez így is lett!
Mindkét hölgy rengeteget segített abban, hogy ugyanazt vallották: ép testben ép lélek!
Ha a lelkem gyógyul, automatikusan a testem is fog!
Folytatódott hát a folyamat: megismerni önnön működéseimet, felismerni az okokat, rálátni olyan helyzetekre az életemben, amit addig észre sem vettem….
És már nem voltam egyedül….