Mint egy idővákuum. Fogva tart. Nem ereszt. Amint úgy érzed, megtaláltad a megoldást: “Heuréka, ezt fogom tenni, megvan az irány!” máris ott a dilemma: biztos, hogy ez a jó út? Jól döntöttem?
Azaz elbizonytalanodsz…
Ha nem ismerős számodra az iménti pár sor, akkor ez az írás nem feltétlenül neked szól, bár lehet olyan barátod, ismerősöd, akinek viszont igen, így talán szívesen elolvasod.
Ám ha magadra ismertél, és érzed, hogy időnként, vagy netán gyakran kerülsz a bizonytalanság állapotába, akkor nagy szeretettel ajánlom neked!
Nos, mindannyian kerülünk életünk során olyan helyzetekbe, ahol azt érezzük, súlya, netán komoly tétje is van a döntésünknek. Ilyenkor a saját nézőpontjainkat felsorakoztatva fontoljuk meg, merre tovább, mit válasszunk, és bevetve eszköztárunkat, indulunk el a megvalósítás útján.
Ideális esetben.
Ha rendben van az önbecsülésünk, önbizalmunk. Ha van kellő hitünk abban, hogy bármi is a döntésünk, az akkor, abban a pillanatban és helyzetben a legjobb, és nem kérdőjelezzük meg, mert kellően határozottak és magabiztosak vagyunk a “józan” és alapos döntésünkben. Ebben az esetben bárhogyan is alakul az életünk, bármilyen következménye is lesz a döntésünknek, nem bosszankodunk miatta, mert tudjuk, hogy felelős döntést hoztunk, és pont.
De mi van akkor, ha nincs rendben az önbecsülésünk, önbizalmunk? Ha nincs meg a kellő határozottság és magabiztosság bennünk, amikor dönteni kell?
Életem és munkám során időnként találkoztam/találkozom olyan emberekkel, akik az első verziót képviselik. Ők kiváló vezetők, leader-ek, ám közöttük is akad, aki csupán úgy tűnik, mint aki magabiztos, valójában mély bizonytalanság övezi döntéseit, és álmatlan éjszakák, szorongásokkal teli napok, hetek jellemezhetik a mindennapjait.
Önmagában tehát egy magabiztosnak tűnő személy sem feltétlenül az, mert a látszat – mint tudjuk – gyakran csal.
Több olyan cégvezetővel, vállalkozás tulajdonosával, vagy épp közismert személlyel dolgoztam egyénileg, akikről a környezete meg nem mondta volna, hogy valójában gyakran instabil, ingatag és egyáltalán nem biztos önmagában.
Tehát BIZONYTALAN.
Állandó kétségek gyötrik. Mindig ott ott rejtőzik benne a dilemma, megkérdőjelezi a döntéseit, választásait, és még akkor sem nyugszik meg, ha az a bizonyos döntés vagy választás jónak bizonyul.
Mert akkor arra gondol, hogy biztos lehetett volna még ennél is jobb lehetőség, amit ő nem vett észre, és ahelyett, hogy megerősítés lenne számára a pozitív eredmény, újra megkérdőjelezi önmagát.
Ismerős ez NEKED?
A bizonytalanság alattomos érzelmi állapot, mert rengeteg energiát emészt fel,
sok esetben bűntudatot kelt, ami bekapcsolja a tudat alatt rejlő, önostorozó programokat.
Szorongást okoz, és megakaszt; úgy érzed, képtelen vagy arra, hogy tisztán láss, és határozott döntést hozz.
Amikor eluralkodik rajtad ez az állapot, önmagadat kérdőjelezed meg, ami egyértelmű jele annak, hogy nincs meg az összhang a belső lényeddel, forrásoddal, lelkeddel, nevezd bárhogyan is.
Az összhang hiányában pedig egy belső feszültség keletkezik benned, ami kihat az általános érzelmi állapotodra, ezért egyre rosszabbul kezded érezni magad.
A bizonytalanság – véleményem szerint – az önbecsülés, önbizalom, illetve sok esetben az önértékelés hiányának következménye. Sok esetben azt is megfigyeltem, hogy az én határok hiányával is összefüggésben van, ami azt jelenti, hogy azok, akik sok esetben nem tudnak nemet mondani, és könnyen befolyásolhatók, jellemzően bizonytalanok.
Ha tehát te is úgy érzed, hogy éles helyzetekben, vagy akár kevésbé hangsúlyos esetekben elbizonytalanodsz, érdemes lehet feltárnod, minek a hiánya okozhatja benned újra és újra ezt az érzést.
Ha képes vagy elszánni magadat arra, hogy dolgozz ezeken a témákon egy olyan módon, ami neked komfortos – legyen az bármilyen önismereti módszer -, akkor annak igen jól látható eredménye lesz! Ez mindenki esetében más és más, hiszen nem vagyunk egyformák, s noha a téma lehet azonos -önismeret, önértékelés, önbecsülés -, a történetünk eltérő.
A 2019.-ben megjelent AutoNŐmia – A jó párkapcsolat titka c. könyvemben írok erről a jelenségről kicsit más megközelítésben, de a lényeg, amit itt is szeretnék számodra megvilágítani az az, hogy bármelyik fent említett dolog hiánya az ÖNSZERETET hiányára vezethető vissza, így rendkívül fontos magadban tudatosítani, hogy a valós cél SZERETNI ÖNMAGAD. Ezáltal képessé válsz ismét a belső lényeddel való összhangra, így helyreáll az EGYENSÚLY. Ha ezt el tudod érni, akár eleinte csak kis időre is, teljesen megváltozik a hangulatod és sokkal jobban fogod érezni magadat! Ha pedig jól érzed magad, akkor olyan rezgést bocsátasz ki, ami a mindennapjaidban is megnyilvánul, tehát olyan örömteli dolgok történnek majd veled, amitől magabiztosabbnak, határozottabbnak, elégedettebbnek fogod érezni magad, és a bizonytalanság már csak egy olyan emlék lesz, ami arra, emlékeztet majd, milyen nagy utat tettél meg az önismeretedben.
A kulcs tehát az ÖNSZERETET, és ha úgy érzed, ez neked még nehezen megy, érdemes dolgoznod rajta! Ne feledd, nem vagy egyedül, sokan vannak hasonló cipőben, én magam is dolgoztam ezen a témán, és érzésem szerint fogok is még, hiszen ez is az önismereti folyamat része.
Ha tehát elbizonytalanodsz valamivel kapcsolatban, légy éber rá, állítsd meg egy ‘gondolat-stoppal’, majd tegyél azért, hogy megváltoztasd magadban ezt a zsigeri reakciót, ha kell, időnként egy szakember támogatásával. Hidd el, megéri!
